2011. április 13., szerda

netnapló - diák


Diák, írj netnaplót! Ez a felszólítás persze nekem szól. Mert gyakorolni azt kell. Úgyhogy nézzük, mit is csináltam ma.

Felkeltem. Felöltöztem. Megnéztem az e-mailjeimet. Elővettem egy ÉS-számot. Elolvastam. Felnéztem a facebookra, az ígéretes linkekre rákattintottam. És szörnyülködtem néhány kiscsaj „egymegapixeles minőségű pózolós” képén. Ez a napi rutin. 
 
Csak sikerült végre beszerezni a Prae legutóbbi (ún. e-számát), így ezt is lapozgattam ma. Különben még mindig botrányosan nehéz nálunk beszerezni egy nyomtatott folyóiratot. M-nek mondtam, de ő elfelejtette. Az ungvári könyvesboltban megrendeltem. El is hozták némi késéssel. Megjött a legújabb Magyar Napló is. Meg kellene szerezni az új Az év verseit. Nagy Gábor szerkesztette, kíváncsi vagyok, mennyiben különbözik az új kötet a Szentmártoni-féle sorozattól.

Aztán délután megpróbáltam írni egy novellát. Vázlat lett belőle meg néhány ígéretes mondat. De nem volt kedvem kidolgozni. Lehet, hogy később jobb hangulatban könnyebben befejezem ezt a munkát. 
 
Csináltam magamnak kaját: grecska tejeskávéval. Ilyet még nem ettem. Hát kipróbáltam.

Majd egy Nádas-kisregénynél kötöttem ki. Fiatalkori alkotás. Ilyenkor mindig észreveszem magamon az irigység jeleit, mert bennem nincs akkora alkotói kedv, hogy kilencven oldalas kisregényeket írjak, pedig jó lenne kipróbálni egyszer, milyen érzés. Bár nem hiszem, hogy olyan feszesen tudnám tartani a cselekményt, mint Nádas. Szeretek elveszni a részletekben. A nyelvben. Élvezem az összetett mondatok lejtését. Ilyenek. Ezeket meg kell tanulnom kezelni.

Holnap versmondó verseny Beregszászon. Én is benne leszek a zsűriben. Most még megnézem az irodalmi portálokat, milyen újdonság került fel rájuk. Aztán lehunyom két szemem. Csúcsú. Zzzz.