2011. április 18., hétfő

netnapló - előtt

Egész hétvégén a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál eseményeit követtem a Prae.hu-n, az Irodalmi Jelenen, a Literán és a Bárkán. Jó volt látni a képeken a rengeteg könyvet, szívet dobbantó érzés volt olvasni a számtalan beszélgetésről, könyvbemutatóról készült jegyzetet, riportot, na és látni: az olvasók még ma sem haltak ki teljesen. Különösen tetszett a Kovács András Ferenccel készült interjú a Prae.hu-n, melyben többek között a Magvetőnél idén megjelent kötetéről (Bohócöröklét) kérdezték. A beszélgetés egyik legfontosabb gondolata:

"Én igazából, amellett, hogy vannak kedvenceim, akik többször vissza-vissza térnek egy-egy félsorral, félszóval, metaforával, utalással vagy hódalattal vagy bármivel a versekben, ott arról beszéltem, és valóban ez a fontos, hogy ezekben a nagy ellentétpárokban gondolkodunk, hogy ha Kosztolányi, akkor Babits nem, vagy ha Kosztolányi, akkor Ady nem, ilyesmiről volt szó, vagy ha Babits igen, akkor József Attila nem, ilyenek nyilvánvalóan nincsenek, ezek kezdettől fogva rossz irodalomtörténészi megközelítések, mint az, hogy miért Csokonai és miért nem Berzsenyi, vagy miért Arany és miért nem Petőfi. Úgy látszik, az elme így gondolkodik, vagy az irodalomtörténet mindig ilyen ellentétekre hegyezte ki a történeteket, élettörténetileg is." (Forrás: Prae.hu

KAF nagyon fején találta a szöget! Továbbá ajánlanám még Simon Márton Szvoren Edinával készült interjúját. Szvoren Edina képviselte idén Magyarországot az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján.

Ezen kívül persze szoktatom szívemet a holnapi naphoz. Huszonhárom év. Nagyon nehéz!

4 megjegyzés:

zolibá írta...

Mitől nehéz a huszonharmadik születésnap? Igyál egy pohár bort, aztán káromkodj vagy sóhajts egyet, és tedd tovább a dolgod. Én a hatvanharmadikat sem tartottam nehéznek. -- Amúgy meg gratulálok, Isten éltessen sokáig jó erőben és egészségben!

Csordás László írta...

Zolibá, én úgy vagyok vele, hogy minden születésnap nehéz. Már a 13. is az volt számomra (a harmadikról most nem nyilatkoznék). Valami miatt nem akarok felnőni, mégis egyre idősebb vagyok. Tudom, hogy ennek így kell lennie, de akkor is idegesít.

A káromkodás egyébként jól hangzik. A bor is.

Még egy-két nap és elmúlik a rossz közérzetem. Az idősebb generációk biztosan jobban bírják az évek múlását... Nem tudom. Mindenesetre köszönöm szépen a jókívánságot!

zolibá írta...

"Valami miatt nem akarok felnőni, mégis egyre idősebb vagyok." -- Nem te vagy az első, aki huszonévesen erre gondol. Talán bennem a hiba, de én annak idején az ellenkezőjére: minél gyorsabban felnőtté szerettem volna válni, mert úgy véltem, gyerekfejjel nem lehet megváltani a világot. Kiderült, hogy felnőtt fejjel sem, az élet már csak ilyen: mindannyian kinövünk az ártatlanság korából. Ez nem tragédia, ha mindig tudjuk, hol a helyünk a világban.

Csordás László írta...

Nem a megváltásról, ártatlanságról van itt szó, inkább arról, hogy jó kicsit irracionálisan gondolkodni. Ebből kezdek kinőni. És ezt sajnálom.