Egész hétvégén a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál eseményeit követtem a Prae.hu-n, az Irodalmi Jelenen, a Literán és a Bárkán. Jó volt látni a képeken a rengeteg könyvet, szívet dobbantó érzés volt olvasni a számtalan beszélgetésről, könyvbemutatóról készült jegyzetet, riportot, na és látni: az olvasók még ma sem haltak ki teljesen. Különösen tetszett a Kovács András Ferenccel készült interjú a Prae.hu-n, melyben többek között a Magvetőnél idén megjelent kötetéről (Bohócöröklét) kérdezték. A beszélgetés egyik legfontosabb gondolata:
"Én igazából, amellett, hogy vannak kedvenceim, akik többször vissza-vissza térnek egy-egy félsorral, félszóval, metaforával, utalással vagy hódalattal vagy bármivel a versekben, ott arról beszéltem, és valóban ez a fontos, hogy ezekben a nagy ellentétpárokban gondolkodunk, hogy ha Kosztolányi, akkor Babits nem, vagy ha Kosztolányi, akkor Ady nem, ilyesmiről volt szó, vagy ha Babits igen, akkor József Attila nem, ilyenek nyilvánvalóan nincsenek, ezek kezdettől fogva rossz irodalomtörténészi megközelítések, mint az, hogy miért Csokonai és miért nem Berzsenyi, vagy miért Arany és miért nem Petőfi. Úgy látszik, az elme így gondolkodik, vagy az irodalomtörténet mindig ilyen ellentétekre hegyezte ki a történeteket, élettörténetileg is." (Forrás: Prae.hu)
KAF nagyon fején találta a szöget! Továbbá ajánlanám még Simon Márton Szvoren Edinával készült interjúját. Szvoren Edina képviselte idén Magyarországot az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján.
Ezen kívül persze szoktatom szívemet a holnapi naphoz. Huszonhárom év. Nagyon nehéz!
