2011. március 28., hétfő

netnapló – 2000± sok


Ma reggel ment vissza a tesóm Budapestre. Mondanám, hogy hajnalban ébredtem, de csak hét előtt. Ez is eléggé rosszul esett. Főleg, hogy hajnali egyig böngésztem Balla D. Károly naplójegyzetfüzérét (2000±3). Immár másodjára ülök neki.  Bármennyire is kordokumentumokként akarom kezelni a jegyzeteket, mindig egyfajta lélektani regényt olvasok ki a kötetből. A fikcionáltság talán azért erősödik fel az értelmezésemben, mert BDK jegyzetei mögött ott látom a szelíden mosolygó anyaországi olvasót. Az (ön)irónia jól áll ugyan a szerzőnek, néhol szépen elhelyezett, hatásos poénok vannak a szövegben (még én is felnevettem egyszer-kétszer tegnap éjszaka), máskor viszont tökéletesen érdektelen dolgokat nagyít fel. Talán azért nem elég hitelesek számomra ezek a naplójegyzetek, mert túlzottan le vannak kerekítve. Egyébként érdekes könyv, de én szeretem a töredékes írásokat, a kevésbé csiszolt gondolatokat és a befejezetlenséget. Olyan dolgokat, amiken tudok még gondolkodni. Legalábbis akkor, ha naplót olvasok. De ettől még kellemes könyv. Az sem mellékes persze, hogy sok szereplőjét személyesen ismerem, és én nem egyszer mást gondolok róluk, mint amikkel itt találkozom.
 
Mindenesetre nagy kár, hogy kevés alkotónk vezet ehhez hasonló naplót. Pedig szívesen olvasnám őket. És más műfajok is hiányoznak. Nemrég fedeztem fel a MEK-en Kabdebó Lóránt tartalmas beszélgető-könyvét (A műhely titkai). 
 
Az ehhez hasonló irodalmi beszélgetések jól mutatnának az Együtt fórum-rovatában. Igaz, riportok vannak. De a beszélgetés egészen más. Ebből a szempontból hiánypótló Penckófer János beszélgetése Vári Fábián Lászlóval a Jég és korbácsban. Ehhez viszont kevesen tudnak hozzáférni. Több ilyen kellene. A Magyar Napló egyik legélvezetesebb rovata a Nyitott Műhely. Szerintem nálunk is jól fogadnák ezt a műfajt.

Közben hallgatom a Kossuthot a neten. Mezőgazdaság, sajtnak látszó készítmények, kettős állampolgárság Ukrajnában, ösztöndíjmustra. Nem lenne rossz most így hirtelen egy középkategóriás kutatói ösztöndíj. Kihúzna az anyagi gondokból…

Aztán nekilátok a napi tananyagnak. Minél többet tanulok, annál inkább érzem, hogy nem ismerem elég jól az irodalmat. Rengeteg klasszikusnak számító könyvet nem érkeztem még elolvasni. És akkor hol van a kortárs irodalom?

Ma sajnos lehűlt a levegő. Nem tudok kiülni a lépcsőre netezni. Bent meg unalmas.

Nincsenek megjegyzések: