2011. február 2., szerda

„Véred tinta/ Lelkedben oldalak…”

A IV. KAMK-ra jelent meg egy kis füzet az én összeállításomban:

Bevezető

Vajon milyen költői megszólalás lehet még hiteles Kárpátalján a 21. század elején? Bakos Kiss Károly és Lőrincz P. Gabriella verseit olvasva többek között ennek az útkeresésnek lehetünk tanúi.

Bakos Kiss Károly 1977-ben született Beregújfalun. 2005-től jelennek meg nyomtatásban versei, kritikai jellegű írásai. Művei jelen vannak a kortárs magyar irodalmi köztudatban. Olyan folyóiratok többé-kevésbé állandó szerzői közé tartozik, mint az Együtt, a Hitel, a Kortárs, a Magyar Napló, az Új Hegyvidék, a Bárka, az Agria és a Partium. Jelenleg az Együtt kritikai rovatát, illetve a Partium versrovatát gondozza. Eddigi munkásságát az Együtt nívódíjaival (2006, 2009) ismerték el. 2007-ben jelent meg önálló kötete az Intermix Kiadónál Legyen vers címmel.

Bakos Kiss Károly a klasszikus metaforikus-szimbolikus versnyelvben talált magára. Úgy kezdett el írni, hogy háta mögött biztos támaszként mindig ott volt valamelyik választott mestere (József Attila, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Weöres Sándor vagy éppen Kosztolányi Dezső). Első kötetét lapozva éppen ezért tűnhet úgy számunkra, hogy a költő keveset kísérletezik, versei nem egyszer túlontúl közel állnak mestereihez. Bakos Kiss Károly tulajdonképpen úgy szeretne nagybetűs költővé válni, hogy előtte bebizonyítja: ismeri a verstant, tud bánni a képekkel, megtanulta már szakmája minden csínját-bínját. Ezért legtöbb költeménye szép, csiszolt, míves munka. Ragaszkodik a kötött formákhoz. Újabb verseit tekintve pedig elmondható: egy teljesen új, helyi színekben gazdag világot hoz létre, melyben a modern nyelvízlés és a klasszikus költészeteszmény szintézisére törekszik.

„Érdemes a kis opusokhoz vissza-visszatérve mély lélegzetet venni, s ha van hozzá vevőrendszerünk, hagyni, hadd uralja el magát életnedveink áramában a hibátlan ritmus, hadd bombázzák tudatunkat a verssorokat összefogó képek, áttételek jótékony sugarai” – írja a kötet előszavában Vári Fábián László. Valóban így van. Ezeket a verseket csupán mély nyugalommal, rendkívüli érzékenységgel és nem utolsó sorban sokszori újraolvasás után tudjuk igazán megélni. Hiszen ki ne feledkezne gondolataiba ilyen sorok olvastán, mint „Itt kínok laknak meg örömök/ S az örömök kitelepülnek” (Cím nélkül), „Vagyunk a rángó békaláb/ Csak szerv a savban amputált/ Csak végtagok és rugdosás/ Csak teste nélkül Teste más” (Vagyunk), „Legyen vers, hogy legyen minden./ Szív ne vágyjon menni innen” (Legyen vers).

Lőrincz P. Gabriella 1982-ben született Beregszászon. 2008-ban debütált az Együtt című folyóiratban, azóta több orgánum közölte verseit. Többek között a Partium, az Agria, a Zempléni Múzsa és a Debreceni Disputa. 2009-ben jelent meg önálló kötete az Intermix Kiadónál Karcok címmel. Jelenleg a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet munkatársa.

Lőrincz P. Gabriella Bakos Kiss Károllyal ellentétben kevésbé érzi jól magát a zárt formákban. Első kötete arról vall, hogy az impressziókat, a pillanatnyi érzéseket, a „karcokat” a gondolatok szabad áramlásával, kötetlenebb formákban szeretné papírra vetni. Ennek viszont megvannak a maga veszélyei: a költőnek nem mindig sikerül elkerülnie a lírikusi közhelyeket. Olykor a fentebb említett érzések nem képesek egy általánosabb szintre emelkedni, önálló alkotásokká összeállni, ezért a kötet olvasása közben sokszor érezzük úgy, befejezetlen vers-töredékek füzérét kaptuk kézhez.

Ezen igyekszik túllépni Lőrincz P. Gabriella a kötet megjelenése után publikált verseiben. A költemények egyre zártabbá válnak, jellemző a tárgyiasságra való törekvés. A mondatok sokkal letisztultabbak, a forma és a tartalom fokozatosan harmóniába kerül egymással. A költői hevület megfontoltsággal párosul, a pátosz minimalizálásával pedig egy rendkívül ígéretes, a mai lírai paradigmákhoz közelebb álló versvilág kialakulásának lehetősége érződik az újabb darabokban.

Tematikailag az isten-keresés, az isten-hiány kifejezhetősége kerül leginkább középpontba. A modern ember hit és hitetlenség kettősségében érzett válságára világítanak rá a következő sorok: „És ott van az/ Öngyilkos kézben,/ Az áruló szájban,/ A hazug szerelemben,/ A rákos tüdőben,/ Májban/ Agyban,/ Vérben,/ Szemben./ Ott van./ Ott van,/ Hogy nincs ott/ Az Isten” (Istentelenül). Egyes darabok magukba zártságukban tűnnek ki, hiszen a kihagyásos, nominális mondatok rengeteg asszociációs lehetőséget rejtenek magukban. Ilyen például a Mozgó öntudat: „Merev tehetetlen/ Buddha szobor/ Feszület/ Ezüst hold/ A patak szeme…/ Termőföld/ Hegygerinc/ Csigolya/ Vagy combnyaktörtés/ Résnyire nyíló/ Intenzívszoba-ajtó/ Nyögő hang”.

* * *

Bakos Kiss Károlyt és Lőrincz P. Gabriellát a Kárpátalján most körvonalazódó fiatal írói-költői nemzedék képviselői között mutattam be a 38. Tokaji Írótáborban tartott előadásomban (Egy fiatal nemzedék körvonalai a kárpátaljai magyar irodalomban). Ott és akkor mély meggyőződéssel adtam hangot optimizmusomnak: „Bízvást mondhatom: a jelek arra engednek következtetni, hogy a helyi színezet felvállalásával – a provincializmuson felülemelkedve – értékes és az egyetemes magyar irodalom által integrálható alkotások születnek, illetve fognak születni az elkövetkező években Kárpátalján”. Ezt a nálunk igencsak szokatlan pozitív hozzáállást továbbra sem szívesen adnám fel. Csak remélni tudom, hogy az alkotók a második, harmadik kötetükben mindinkább felülemelkednek saját hibáikon, és talán néhány évtized múlva már jelentős költői életművekről értekezhetünk. Addig is olvassuk őket, figyeljük tevékenységüket, hiszen olvasók nélkül, kritikai visszajelzések nélkül nem igazán beszélhetünk irodalmi életről sem.

Csordás László

Megjelent: „Véred tinta/ Lelkedben oldalak…” Válogatás Bakos Kiss Károly és Lőrincz P. Gabriella verseiből. Összeállította: Csordás László. - KMMI-füzetek X., Ungvár, 2011. - 2-4. o.

Nincsenek megjegyzések: