Úgy döntöttem, az idei karácsonyra meglepem magam egy elektronikus könyvolvasóval (lehet azt mondani persze, hogy hol van még karácsony, de szerintem érdemes jóval előtte bevásárolni; nem kedvelem a tömeget). Mivel ez a kütyü nem éppen egy szerénynek is alig nevezhető irodalmárfizetéshez van optimalizálva, így kénytelen voltam bevonni a családot a költségekbe. Ezt mondtam: nem esne rosszul, ha mecenálnának egy kicsit, ugyanis attól, hogy kárpátaljai vagyok és magyar, még nem kell fényévekre lemaradnom a mai technikától. Mosolyogtak, de aztán csak kötélnek álltak. Így pénteken meg is vettem egy Prestigio e-book readert.
A csomagolás gyönyörű (ennyi pénzért lehet is), a dobozban maga az olvasó, egy bőrtok, egy fülhallgató, egy usb-kábel, egy használati utasítás meg egy garancialevél található (két év garanciát vállal a gyártó).
Mi tagadás, tiptop kis szerkezet. Az olvasó tényleg emlékeztet egy papíralapú könyvre, a bőrtokkal együtt pedig nem igazán éreztem különbséget Az év versei 2010 és a Prestigio kézbe vételekor (kísérleteztem ám a fílingekkel!). USB-kábelen keresztül lehet másolni a PC-ről a könyveket, képeket és a zenéket/hangoskönyveket (az utóbbit rögtön ki is kipróbáltam Garaczi Pompásan buszozunk! c. regényéből készült hangoskönyvvel. Egészen jó, még a fülhallgató is kényelmes).
A könyvekkel kapcsolatban viszont volt néhány negatív élményem. Hiába ismeri fel ugyanis az olvasó a pdf-fájlokat, a megnyitás után olvashatatlanul kicsik a betűk, a nagyítás funkció igénybevételével pedig kényelmetlen lapozni (egy Holmi-számon és egy Ulickaja-regényen teszteltem a pdf-et). Ám a „közös bölcsességet” használva (Google), találtam néhány konvertáló programot, így az e-bookokat át tudtam alakítani a számomra eddig ismeretlen epub, ill. fb2 formátumokra, melyeket már kiválóan kezel az olvasó. Az ékezetek formásak (mondhatnám, magyarosak), ill. mégis akad egy icipici szépséghiba: a mondatkezdő nagybetűk ékezete egyszerűen lehagyatik. Na, de ennyi kényelmetlenség még belefér addig, amíg nem találok jobb programot.
Az E Ink technológiával készült kijelző tényleg olyan érzést kelt, mintha papíralapú könyvet olvasnék. Bámulatos. Eddig azt hittem, hogy a reklámokban ez csupán szemfényvesztés, de nem. Itt van két videó a youtube-ról:
Mi tagadás, tiptop kis szerkezet. Az olvasó tényleg emlékeztet egy papíralapú könyvre, a bőrtokkal együtt pedig nem igazán éreztem különbséget Az év versei 2010 és a Prestigio kézbe vételekor (kísérleteztem ám a fílingekkel!). USB-kábelen keresztül lehet másolni a PC-ről a könyveket, képeket és a zenéket/hangoskönyveket (az utóbbit rögtön ki is kipróbáltam Garaczi Pompásan buszozunk! c. regényéből készült hangoskönyvvel. Egészen jó, még a fülhallgató is kényelmes).
A könyvekkel kapcsolatban viszont volt néhány negatív élményem. Hiába ismeri fel ugyanis az olvasó a pdf-fájlokat, a megnyitás után olvashatatlanul kicsik a betűk, a nagyítás funkció igénybevételével pedig kényelmetlen lapozni (egy Holmi-számon és egy Ulickaja-regényen teszteltem a pdf-et). Ám a „közös bölcsességet” használva (Google), találtam néhány konvertáló programot, így az e-bookokat át tudtam alakítani a számomra eddig ismeretlen epub, ill. fb2 formátumokra, melyeket már kiválóan kezel az olvasó. Az ékezetek formásak (mondhatnám, magyarosak), ill. mégis akad egy icipici szépséghiba: a mondatkezdő nagybetűk ékezete egyszerűen lehagyatik. Na, de ennyi kényelmetlenség még belefér addig, amíg nem találok jobb programot.
Az E Ink technológiával készült kijelző tényleg olyan érzést kelt, mintha papíralapú könyvet olvasnék. Bámulatos. Eddig azt hittem, hogy a reklámokban ez csupán szemfényvesztés, de nem. Itt van két videó a youtube-ról:
