2010. október 15., péntek

Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. művének helye a változó magyar irodalmi kánonban (Megjelent: Partium 2010. nyár, 69-72. o.)


Egyre inkább úgy látom, hogy a nemrég elhunyt író munkásságáról igyekszik megfeledkezni az irodalmi köztudat. Holott legismertebb műve, az Anyám könnyű álmot ígér kétségkívül irodalmunk egyik fontos alkotása, kordokumentum, egy bonyolult történelmi korszakban született számadás. Éppen ezért, mielőtt kitérnénk mai mellőzésének okaira, nézzük át röviden e regény keletkezéseinek körülményeit, recepcióját.
          Az 1946-os rendszerváltást követően Romániát a szovjet típusú diktatórikus szocializmus uralma jellemezte. Ez a szélsőségesen totalitárius berendezkedés kihatott a kultúra, ezen belül az irodalom alakulására is. A szovjet modell teoretikusai új ideológiákat állítottak az írók elé. Elsősorban a szocialista realizmus marxizmus-leninizmus világnézetén alapuló alkotómódszerét követelték meg az alkotóktól.
Az 1960-as évek írói igyekeztek szembefordulni ezzel a mindent egybemosó sematizmussal, így új ábrázolásmódok bevezetésével kísérleteztek.[1] Mondhatni, ráeszméltek arra, hogy „a pályakezdés (…) lendületében, optimizmusában felületes volt világszemléletük, a tényeket a vágyakkal cserélték föl”.[2]
Az enyhülés éveiben induló fiatal nemzedék sokkal szabadabb szellemi légkörben bontakozhatott ki. A személyiség összetettségét, belső gondjait kezdték vizsgálni, ami hozzájárulhatott a közösség melletti elkötelezettség felvállalásához, a sematizmusba keveredett idősebb generáció kritikai felülvizsgálatához.[3]
Összességében a hetvenes évek romániai magyar irodalma már színesebbnek és összetettebbnek mondható. A nép, nemzet, irodalom szétválaszthatatlanságába vetett hit egyfajta modern nemzetfelfogás, nemzeti identitásteremtés felé irányította a kor alkotóinak figyelmét.[4] E vonulathoz sorolható többek között Sütő András, Kányádi Sándor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László stb. érett munkássága nemzedéki besorolásuktól függetlenül. A korszak erdélyi magyar irodalmának prózája elsősorban a dokumentumelemekre építő tényirodalom és parabolisztikus ábrázolásmód változatait mutatja fel. Ehhez az ábrázolásmódhoz áll közel Szabó Gyula szülőföldkönyve (Gólya szállt a csűrre), Bálint Tibor Zokogó majom c. anekdotikus, realista látásmódot tükröző regénye és Szilágyi István Kő hull apadó kútba c. műve, mely a lélektani realizmust, a szociológiailag pontos társadalomrajzot és a népi mitológia elemeit szervezi olyan szintézisig, amely zárt rendszert alkot, akárcsak Sütő Anyám könnyű álmot ígér című alkotása.[5]
Az 1970-ben megjelenő Sütő-könyvet nem csupán nagy írói küzdelem, de nagy olvasói várakozás is megelőzte. Ezt bizonyítja több olyan reflexió, mely a részletek közlésekor látott napvilágot. Ilyen Hajdú Győző Szülőföld és lehetőség c. írása 1968-ból: „Elődök rekordja fölé nőhet Sütő hazai tudósítása. A romániai magyar próza nagy lehetősége felé mutat a legutóbbi részlet” (idézi Görömbei András).[6] Az elkészült mű minden várakozást felülmúlt, a kritika és az olvasóközönség fölöttébb kitüntető figyelemben részesítette és elismeréssel fogadta ezt a korábbi motívumokat összegző és szembetűnően új szemléleti rendbe állító művet. Gáll Ernő a még gyermekcipőben járó erdélyi magyar társadalomkutatás nagy eseményének tartja a regény megjelenését.[7] Sütő András a szociográfiai irodalomnak azokat a hagyományait követte, amelyek nem tudományos módszerességgel, hanem személyes tapasztalatok, emlékek nyomán mutatták be egy paraszti közösség gondjait és törekvéseit, mutat rá elemzésében Pomogáts Béla.[8]
Természetesen a műfaji besorolás nem ilyen egyszerű. Bár a művet - megjelenését követően - a szociográfia körébe sorolták, az idő multával egyre inkább megmutatta műfaji sokszínűségét. Bertha Zoltán Sütő-monográfiájában naplójegyzetfüzérnek nevezi, mondván: „Az Anyám könnyű álmot ígér c. naplójegyzetfüzér példás egyensúlyt tart az immár elévülhetetlen és kikezdhetetlen társadalmi meglátások intellektuális koncentrációja, összegezése, illetve az ezt megtámogató, hitelesítő életábrázolás elementaritása között (…). Ez a különböző ábrázolásrétegeket differenciáló és egyúttal szintetizáló sűrítés jelzi mindenekelőtt, hogy az Anyám könnyű álmot ígér immár a két világháború közötti népi próza legmagasabb minőségeihez tud kapcsolódni”.[9] Gálfalvi Zsolt Vallomás az elkötelezettről c. tanulmányában több szempontot is figyelembe vesz a műfaji keret megítélésekor. Véleménye szerint tekinthető naplójegyzetnek, mert az író saját környezete, szülőfaluja életét idézi tényszerű konkrétsággal, hozzáfűzve lírai-gondolati reflexióit. Lehet írói szociográfia, mert a mezőségi falu élete, a mikroközösség társadalmi mozgása a bölcsőtől a koporsóig szinte adatszerű pontossággal rögzítődik benne, a történelmi fejlődés irányt szabó keretei között. Regény, mert az író olyan fokára emelkedett az általánosításnak, hogy az „életigazság meggyőző fénye elhalványítja a megtörtént – nem-történt-meg esetlegességét, fontosságát”. Irodalmi riport, mivel a műben létrejövő emlékezés valósága konkrét emberekhez, nevekhez, eseményekhez, dokumentumokhoz kötődötten rajzolódik ki. Esszé, mert az író a közösségi gond és felelősség vállalásával kutatja a helyzetek, jellemek, történések értelmét, és a tudományosság-líraiság prizmáján átszőve tárja elénk eredményeit.[10] Görömbei András Sütő András c. 1986-ban megjelent monográfiájában külön fejezetet szentelt az Anyám könnyű álmot ígér elemzésére. Görömbei szerint az egyéni műforma a mű elején felvállalt igazság keresésével és elmondásával vált szükségessé. A pusztakamarásiak életét, sorsát bemutató, a „felgyűlt idő”-vel számoló író tudta, egyszerű, jellegzetes eseményekben kell gondolkoznia, majd egyetemes érvényűvé emelnie párhuzamba állító, értelmező, megítélő erejével. Az igazság tehát egyfajta teljességet is jelent a műben: az élet arányainak tiszteletét, a tragikum és humor, derű életarányos elrendezését. De a hitelesség nem csak a dokumentumpontosságú részletekben keresendő, hanem a művészi igény mélyebb, egyetemesebb érvényében. Sütő egy közösség teljes bemutatását vállalta föl, nyilván ennek a feladatnak a terhe alatt született – mutat rá Görömbei – a kollektív regény szimultán- és montázstechnikája, a regénybeli térrel és idővel való küzdelem különféle változatai. Ezzel a technikával az író gazdag társadalomképet ad, szinte egy enciklopedikus vállalkozás érzetét kelti az olvasóban.[11]
Sütő András műve egyértelműen ráirányította az anyaországi értelmiség figyelmét a kisebbségben szerzett léttapasztalatokra, a nemzet és nemzetiség közötti elidegenedés veszélyeire, az egyetemes magyar hagyomány emlékezetének szükségességére.[12] Ez azért is fontos, mivel a második világháború után Magyarországon a felgyorsult szovjetizálódás hatására jelentős mértékben leértékelődött, másodlagossá vált a magyar kisebbségek kérdése.[13] Sütő András közvetlen környezetének problémáit egyetemes igénnyel tárja az olvasó elé, a regionalizmus (esetünkben a gyakorta pejoratív mellékízzel emlegetett transzszilvanizmus) korántsem jelent provinciális jelleget. Az Anyám könnyű álmot ígér a regionális kánonból kiemelve minden további nélkül integrálható az egyetemes magyar irodalmi kánonba. Ez az irodalmi zsinórmérték azonban állandóan változik, a mindenkori jelenre bízva egy-egy mű értékelését. Könnyen elképzelhető, hogy valamelyik korszak nem tartja fontosnak egy másik korszak remekművét, ill. alkotások emelkednek ki a feledésből és válnak fontossá hirtelen. Hasonló utat jár be Sütő regénye is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyilván politikai ráhatásoktól nem teljesen függetlenül képződtek és képződnek a kánonok. A kortárs magyar irodalom összefoglalását megcélzó irodalomtörténetek (legyenek egy- vagy épp többszerzősek) ki vannak téve a jelen értelmezési horizontjának közelségéből adódó elfogultságnak, rosszabb esetben szubjektív sérelmeknek. Vizsgáljuk meg, hogy a három legnagyobb visszhangot keltő ilyen összefoglaló jelleggel megírt irodalomtörténet hogyan ítéli meg Sütő Anyám könnyű álmot ígér c. művét.
Béládi Miklós szerkesztésében jelent meg A magyar irodalom története 1945-1975 c. kézikönyv IV. kötete (1982), amely már számol a határon túli magyar irodalmakkal. Ez a viszonylag erős marxista irodalomfelfogásban megírt irodalomtörténet Sütő Andrást a móriczi örökség folytatójaként tárgyalja. Az Anyám könnyű álmot ígért elsősorban Illyés Gyula Puszták népe c. szociográfiájával tartja rokonnak. Kiemeli Sütő prózájának líraiságát, amely Tamási Áron írói nyelvét idézi. A kézikönyv az író munkásságát a romániai magyar irodalmon belül helyezi el, megvilágítatlanul hagyva az egyetemes magyar irodalom szemszögéből annak értékeit.
Az irodalom irodalmiságából, a művekben megmutatkozó nyelvi-poétikai magatartásokból indul ki Kulcsár Szabó Ernő rendszerváltás után megjelenő irodalomtörténete. A magyar irodalom története 1945-1991 c. munkában a szerző külön kitér a regionalizmus kérdésére, mondván: „Az önéletrajzi vallomásosság fokozott jelenléte itt olyan alkotói tanúságtétel szándékára vall, amelyik egy sajátos létfeltételek között élő közösséghez a közvetlen nyelvi és kulturális odatartozás helyzetéből kíván szólni. (…) Az irodalmi kommunikáció alapvető esztétikai tartalmait e feltételek között olyan járulékos komponensek tágítják ki, amelyek a közösség létkérdéseinek köréből származnak. Az irodalmi beszéd közvetlen referenciája ezért olyan etnikai indokoltságú elkötelezettségben is testet ölthet, amelyek nem teljességgel azonos helyet foglalnak el az anyaországi olvasók esztétikai értékrendjében”.[14] Kulcsár Szabó jól látja a kisebbségi irodalom regionális jellege megítélésének nehézségeit. Sütő András portréját megrajzolva elsősorban az átlírizált epikus hangnemet, az alanyi beszédhelyzetből adódó empirikus távlat sokféleségének kiaknázását emeli ki. Véleménye szerint az Anyám könnyű álmot ígér c. mű új mértéket állított az egész műfaj elé. Az irodalomtudós felhívja a figyelmet egy fontos különbségre a magyarországi és az erdélyi irodalom között, miszerint a magyar irodalom ekkoriban már a nyelvválság jelzéseivel szembesült, míg a romániai magyar irodalom a tradíció megőrzését tartotta elsődleges feladatának, szemben a hagyomány újraalkotásának követelményeivel.[15]
A magyar irodalomtudomány a rendszerváltást követő években rendkívül befogadónak bizonyult a nyugati irodalomelméleti iskolákat illetően. Meghonosodott többek között a hermeneutika, a dekonstrukció, az újhistorizmus. A posztmodern elméleti síkon történő kánonalkotás alapjaiban értelmezte újra az eddig kialakult irodalomtörténeti elbeszélés lehetőségét, az ún. „Nagy Elbeszélést” felcserélte több kis elbeszélésre. Ebből a tapasztalatból indult ki a 2007-ben megjelent A magyar irodalom történetei c. háromkötetes kézikönyv (majd 2009-ben elérhetővé vált továbbfejleszthető internetes változata, a Villanyspenót). Az esztétikai megközelítés folytán háttérbe került a művek társadalmi hatása, így adott kánon perifériájára sodródott az ún. népi alkotók legtöbb képviselője. A posztmodern irodalomelmélet nem igen tudott mit kezdeni a határontúliság kérdésével sem. A főszerkesztő, Szegedy-Maszák Mihály ezt írja az előszóban: A magyar irodalom történetei néhány, a mai államhatárokon túli irodalommal is foglalkozik. Ennek a területnek a megítélése azért nehéz, mert az erdélyi, felföldi, délvidéki vagy akár nyugati magyar irodalom művelőire is vonatkozik az a szomorú igazság, amelyet Belting így összegezett: „A szórvány nem a saját területén él, és reménytelenül keresi saját azonosságát”.[16] Valljuk be őszintén, ez a megközelítés egészen felületes ahhoz képest, amit a téma bonyolultsága megkívánna. Görömbei András a Kortársban megjelent A magyar irodalom történeteit bíráló jegyzetében megjegyzi: „Azon sem csodálkozhatunk ezek után, hogy Sütő András regénye, az Anyám könnyű álmot ígér sem kap említést. Hiába jelent meg róla első kiadásakor félszáz elismerő kritika és azóta is kötetnyi elemzés”. [17]
Nyilván nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, a posztmodern a végéhez közeledik. Ha csak a konzervatív szemléletű politikai berendezkedést vesszük számba, kijelenthetjük: igény mutatkozik az értékek relativitásának felülvizsgálatára. Ezt a felismerést nagyon találóan jellemzi Csaba László Az új Európa az új évezredben c. esszéjében: „Rövidre fogva az egyébként értekezést érdemlő gondolatsort: Európa vagy visszatér értékalapú gyökereihez, és az erre épült (nem tetszőleges) önazonosságát terjeszti ki szomszédságára, vagy elsüllyed a relativizmus és a multikulturalizmus mocsarában”.[18] Nemsokára megint érték lesz a nemzet, a haza, a közösség, a gender studiest felváltja a társadalmi problémákat középpontba helyező cultural studies (előbb a szociológiában, majd az irodalomban), s akkor újra előtérbe kerülnek a perifériára szorult művek. Változik a kánon. De addig is olvassuk Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. művét, mert minden korban tud értéket közvetíteni, még ha néhányan olykor nem is akarnak tudomást venni róla.



Felhasznált irodalom:

Béládi Miklós (1982) (szerk.:)  A magyar irodalom története 1945-1975. IV. köt. = http://mek.niif.hu/02200/02227/html/04/index.html
Bertha Zoltán (1998). Sütő András. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. – 264 o.
Czine Mihály (1981). Az újabb romániai magyar irodalomról. In. Cz. M. Nép és irodalom. II. köt. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó. 73-83. o.
Csaba László (2010). Az új Európa az új évezredben. In. Az év esszéi 2010. Szerk.: Rosonczy Ildikó. – Bp.: Magyar Napló. – 175-182. o.
Gálfalvi Zsolt (2002). Vallomás az elkötelezettségről. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. 51-61. o.
Gáll Ernő (2002). „Holt-tengeri” jelentés. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. – 45-47. o.
Görömbei András – Bertha Zoltán (1983). A hetvenes évek romániai magyar irodalma. Bp.: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete. – 156 o.
Görömbei András (1986). Sütő András. Bp.: Akadémiai Kiadó. – 315 o.
Görömbei András. A másik magyar irodalom = http://www.kortarsonline.hu/0809/gorombei.htm
Kulcsár Szabó Ernő (1993). A magyar irodalom története 1945-1991. – Bp.: Argumentum Kiadó. – 189 o.
Pasztercsák Ágnes (2007). Egyén, közösség és emlékezés összefüggései Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művében. In. Hitel, 2007/3. – 66-73. o.
Pomogáts Béla (1988). Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. – Budapest: Korona Nova. – 192 o.
Szarka László (2008). Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete 1945-ben. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. – Bp.: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet. – 186-191. o.


[1] Czine Mihály (1981). Az újabb romániai magyar irodalomról. In. Cz. M. Nép és irodalom. II. köt. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó. – 76. o.
[2] Görömbei András – Bertha Zoltán (1983). A hetvenes évek romániai magyar irodalma. Bp.: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete. – 25. o.
[3] Görömbei András (1986). Sütő András. Bp.: Akadémiai Kiadó. – 136. o.
[4] Görömbei – Bertha (1983) I.m. – 6-7. o.
[5] Görömbei – Bertha (1983) I.m. – 11-13. o.
[6] Görömbei (1986) I.m. – 140. o.
[7] Gáll Ernő (2002). „Holt-tengeri” jelentés. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. – 47. o.
[8] Pomogáts Béla (1988). Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. – Budapest: Korona Nova. – 148-149. o.
[9] Bertha Zoltán (1998). Sütő András. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó. – 106-108. o.
[10] Gálfalvi Zsolt (2002). Vallomás az elkötelezettségről. In. Tanulmányok Sütő Andrásról. Szerk.: Görömbei András. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. 51-61. o.
[11] Görömbei (1986). I.m. – 142. o.
[12] Vö. Pasztercsák Ágnes (2007). Egyén, közösség és emlékezés összefüggései Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művében. In. Hitel, 2007/3. – 66. o.
[13] Szarka László (2008). Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete 1945-ben. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. – Bp.: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet. – 186. o.
[14] Kulcsár Szabó Ernő (1993). A magyar irodalom története 1945-1991. – Bp.: Argumentum Kiadó. – 89. o.
[15] Kulcsár Szabó Ernő (1993). I.m. – 91. o.
[16] Szegedy-Maszák Mihály (2007). Előszó = http://irodalom.elte.hu/villanyspenot/index.php/Neospenót_előszó
[17] Görömbei András. A másik magyar irodalom = http://www.kortarsonline.hu/0809/gorombei.htm
[18] Csaba László (2010). Az új Európa az új évezredben. In. Az év esszéi 2010. Szerk.: Rosonczy Ildikó. – Bp.: Magyar Napló. – 182. o.

Nincsenek megjegyzések: