Azt kell mondanom, valóban megérdemli az odafigyelést Nagy Zoltán Mihály dramatikus prózája, A sátán fattya. Nem véletlen, hogy a kárpátaljai magyar irodalom egyik reprezentáns műve. Mind prózapoétikailag, mind pedig a szovjet múlt történelmi valóságára való rákérdezésének szempontjából ma is megállja a helyét.
A regény főhőse, Tóth Eszter, mintegy hosszú monológként, egyes szám első személyben tárja elénk életének egy részét. A málenykij robotra elhurcolt édesapját, bátyját, szerelmét meglátogatni vágyó, majd a szovjet katonák perverz ösztöneinek áldozatául eső fiatal lány hányattatott sorsában tekint ránk vissza a kommunista diktatúra valamennyi visszássága. Dióhéjban: a katonák által megbecstelenített Eszter teherbe esik, fiút szül (a sátán fattyát), akit egy kósza pillanatban majdnem megöl; két testvérét elveszíti (az egyiket a lágerben szíven lövik, a másikat a kíméletlen kényszermunka viszi a sírba); a falu a szájára veszi (katonakurvaként emlegetik mindenfelé); szerelme hiába tér haza, hiába tűnik úgy, hogy egybekelnek, valójában sosem lehetnek egymáséi, mivel Pista (édesanyja nyomására) jelentkezik Donbászra, munkaszolgálatra. Eszter mindebbe végül beleőrül: „… tükröm, tükröm, mondd meg nékem/ juhé, szép vagyok, a legszebb én vagyok, hozzám jönnek a katonák, engedjétek be őket, hé, hé, öten, öten voltak, én csak egy gyermeket szültem, hol van még négy, adjátok elő a többit (…) ne félj, kisfiam, (…) fogd a kezem, gyere, erre megyünk, erre van Donbász, ott a te édesapád, ne félj a víztől, nem árthat nekünk a víz, Jézus is járt a vízen, mert ártatlan volt, bűntelen volt, látod a víz tetején járunk, hát persze, mi is ártatlanok vagyunk, kisfiam”.A szöveg érzékeny, egy sérült női lélek minden rezdülését igyekszik átadni. Ha néha el is ragadja az írót egy-egy szentimentális pillanat, rögtön visszarántja a valóságba a realitás könyörtelensége. A regény a sevcsenkói balladákra emlékeztető műnyelvre van stilizálva, de a belülről jövő érzelmi impulzusok, a különféle nyelvi rétegek keveredései hitelesítik a megformálást. Igazán komoly teljesítmény.
