Együtt 2010/1.Teljesen igaza van a cikk szerzőjének. A szomorú igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak Magyarországon, de Kárpátalján is alig lehet hozzájutni az Együtthöz. Talán a legegyszerűbb megoldás egy önálló honlap létrehozása lenne. Reméljük, mihamarabb megoldódik ez a probléma.
Valahogy nem sikerült megoldani az egyetlen, negyedévente megjelenő kárpátaljai magyar irodalmi folyóirat magyarországi forgalmazását. Kár. Bertha Zoltán roppant lelkiismeretes áttekintése – volt-e, van-e, látszódik-e a több évtizedes lefojtottság után újabb nemzedékek áttörése, miféle folyamatok zajlanak a kárpátaljai magyar irodalomban – meggyőz, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének a régióban élő, a régióhoz kötődő alkotók. „A húsz évvel ezelőtti, 1989–90-es történelmi korszakváltás sok szempontból a leghatározottabb és leglátványosabb fordulatot a kárpátaljai magyar irodalomban hozta – a többi elszakított, határon túli területen lezajló fejleményekhez képest. A szellemi felszabadulás – valóban a »babiloni fogsághoz« hasonlítható körülmények közül történő sikeres kitörés… – itt mutatkozott meg a leg-erőteljesebben és leghatásosabban.” Stílus és generáció tekintetében is a sokszínűség jellemzi a lapot, együtt van mindenki, a nagy, József Attilá-s nemzedéktől (Vári Fábián László, Fodor Géza, Nagy Zoltán Mihály, Finta Éva) a középnemzedéken át (Penckófer János, Bagu László, Bartha Gusztáv) a legfiatalabbakig (Csordás László, Dobos Sándor). Meglepetés Vasi Szabó János (1965) A delfin és a katona című elbeszélése. Az én-elbeszélő a legutóbbi jugó háború zsoldoskatonája, utolsó bevetésének történetét meséli el – a horvátokkal harcol egy nemzetközi brigádban, pechjére egy rusnya, rühellni valóan kellemetlen szerb katonanőt osztanak mellé, akivel aztán mégiscsak egymáshoz sodródnak; a bevetés után együtt menekülnének Pulából, ám hajójukat a szerbek szétlövik. A nő testével fölfogja a katonát célzó golyót, a fiú azonban – innentől álomszerű jelenetek sora – kiúszik vele a tengerpartra, ahol kiderül, a nő delfinné változott, s boldogan élnek. Erőteljes, szűkszavú történetmesélés, az író nem kommentálja a háborút, nem moralizál – ám, arányosan és helyén valóan, a lírai, költői zárásban visszahozza a metafizikát, megerősíti „az ember szépbe szőtt hitét”. (Forrás: nagyitas.hu)
2010. július 17., szombat
A legutóbbi Együttről a nagyitas.hu-n
A minap guglizás közben akadtam Pécsi Györgyi szemléjére: