2010. július 15., csütörtök

Holnap is élünk...

Kárpátaljai magyar irodalomról 1945 után beszélhetünk. A szovjet megszállás sújtotta vidéken nehezen indult be a magyar nyelvű szellemi élet. 1965-ig jobbára a szocialista realizmus sematikus ábrázolásmódja jellemezte a terület irodalmát. Ide sorolható alkotók: Balla László és az induló Kovács Vilmos.

Kovács Vilmos munkásságában az 1960-as években történt gyökeres változás. Felismerte ugyanis a szükségét egy bonyolultabb valóságábrázolásnak, a kisebbségi lét felvállalásának és a történelmi igazságtalanságok kérdésfeltevéseinek. Így született meg a Holnap is élünk (1965) c. regény. Olyan problémák kerültek benne felszínre, melyekről nemhogy beszélni, de még gondolkodni sem volt szabad abban az időben  (ez az egyik oka a regény korabeli kálváriájának). Megjelent többek között az identitás, az én-azonosság, az anyanyelv problematikája is az alkotásban. Idézzünk egy rövid részletet:

„– (…) Különben, magyarul is beszélhetünk. Magyar ajkú, ugye?
– Igen, sőt a nemzetiségem is magyar.
– Miért mondja, hogy sőt? (…)
– Miért mondom, hogy sőt? Tudja, Reiner elvtárs, manapság furcsán állunk az anyanyelv és a nemzetiség kérdésével. Van egy ismerősöm, a magyar lapnál dolgozik, fordító. Magyarnak vallja magát, otthon a feleségével magyarul beszélnek, csúnyán törik a különben nagyon szép orosz nyelvet, a gyerekeik azonban már nem akarnak magyarul beszélni. Soha egyetlen Petőfi-verset vagy Móricz-elbeszélést még nem olvastak el.
– Ez érdekes probléma, Somogyi elvtárs. (…) Na, csak folytassa. Hol hagytuk abba?
– Az anyanyelv és a nemzetiség problémájánál.
– Igen, igen. Ez érdekes helyi jelenség. Persze, nem általános. Egyes papák és mamák abban a tévhitben ringatják magukat, hogy csemetéik nagyobb karriert csinálnak, ha nem magyar iskolába adják őket, hanem oroszba…”[1]

A fentebbi részlet akár ma is íródhatott volna, amikor veszély fenyegeti Kárpátalján a magyar iskolákat, amikor a szülők ukrán tannyelvű intézményeket részesítenek előnyben a gyerekek oktatását tekintve. Kovács Vilmos regényét mégis elsősorban a történelmi kérdésekre és az akkori jelen problémáira adott válaszai teszik fontossá.

[1] Kovács Vilmos. Holnap is élünk. – Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1965. – 213-214. o.

3 megjegyzés:

Dzsó írta...

Nagyon jó, hogy megemlíted ezt a regényt. Minden kárpátaljainak el kellene olvasnia. Annyira jól megszerkesztett, minden egyes képével és gondolatával érezhetően hozzánk kötődik.
Hogy a cikk elején pedig Balla Lászlót is megemlíted, annak meg külön örültem, hisz ugye, ha más névvel is, de szerepel a műben:).
Az idézet és a benne foglalt gondolat ma is érvényes mivolta nagyon érdekes. Van, ami nem változik... Ha csak meg nem változtatjuk. Jó gondviselés és idő van hozzá, hiszen még "holnap is élünk", de ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan hátradőlhet az ember (a címadást legalább olyan jól eltalálta, mint Golding).
Egyébként ahhoz képest, hogy milyen jó könyv, igen keveset foglalkozunk vele. Szívesen látnám a kötelezők listáján is.

Csordás László írta...

Köszönöm a kommentet, Gergő! Én is hasonlóan vélekedem a regényről. A nyelvezete modern, ízes; a vágástechnika - amivel filmekre jellemző módon következnek egymás után az események - kiválóan tükrözi a kor kusza hangulatát; a tartalmát nem is említem. Majd minden irodalomtörténész írt már róla, aki érdeklődik a nemzetiségi magyar irodalmak iránt (Görömbei, Bertha, Penckófer stb.). Az Együtt c. folyóiratban szintén gyakran találunk cikkeket, amik a Holnap is élünket említik, elemzik. Úgy tudom, a középiskolákban ott van a kötelező olvasmányok között (az már más kérdés, hányan olvassák el...). A probléma sokkal inkább ott kezdődik, hogy az UNE-n egyetlen óra keretein belül sem foglalkoztunk kárpátaljai magyar irodalommal. És ez nagy baj. Pedig a mára már klasszikusokkal is büszkélkedhető irodalmiságunk megérdemelné, hogy legalább a Magyarországon rég elismert és kanonizált szerzőkkel megismerkedhetnénk a felsőoktatásban (különösen magyar szakon).

ÉvaZsuzsanna írta...

Üdvözlettel: http://amulok.blogspot.com/2011/09/szatmar-bereg-szilvaut-es-azon-is-tul.html