Szilágyi István friss regényéről, a Messze túl a
láthatáronról írtam a Szépirodalmi Figyelő 2020/3. számában Horizontok
metszéspontján címmel.
Részlet a kritikából:
„Szilágyi István egy nyitott,
kísérleti regényformában, a rá jellemző finom motivikus hálóval átszőve
fogalmazza meg a bűn meghatározásának és megítélésének fontos kérdéseit. Teszi ezt
egyrészt történeti jelleggel, a boszorkányperek hagyományára tekintve, másrészt
pedig az egyetemes emberi távlatában gondolkodva. [...] Tompay Wajtha Mátyás a
titkok mögé próbál tekinteni, végső soron feltárni a babonák, hiedelmek,
bűbájosságok és szerelemkötő mesterkedések mögött megbúvó észszerűséget. Olyan
értelmezői horizontok metszik egymást izgalmasan a párbeszédekben, melyekről
első pillantásra azt gondolnánk, már rég meghaladottak a mai ember számára. De
mivel »egy
história sohasem annyi, amennyi később kilátszik belőle« (96.), épp ezért ebben az
átmeneti történelmi léthelyzetben ismerhetjük fel igazán, hogy a láthatáron
túlit érzékelni vagy akár megsejteni is mennyivel nehezebb, mint azt manapság
hinnénk.”
Megjelent a SziF 2020/3-as, a romániai német irodalmat tematizáló száma! A szemlében Vörös István, Bajtai András, Becsy...
Közzétette: Szépirodalmi Figyelő – 2020. július 22., szerda
