2011. szeptember 13., kedd

netnapló - A légypapírtól eljutni oda. Hova is?

Leszedtem végre a légypapírt a plafonról. Eddig is csak az Örkény iránt érzett tisztelet miatt volt még fent, de most, hogy elkapott néhány nászutast és ezzel betöltötte előre elrendelt szerepét, úgy döntöttem, végképp megszabadulok tőle. Úgyhogy volt, nincs.

Együtt 2011/3.
Persze nem csak ezzel foglalkoztam az elmúlt másfél hét folyamán. Végigolvastam és tüzetesen kijavítottam az Együtt friss számának valamennyi hibáját, elírását, pontatlanságát. Ma néztem át még egyszer (és utoljára), holnap elvileg már megy a nyomdába. Szép, vaskos szám lett.

A Kortárstól is megkaptam közben a korrektúrát, most már biztos, hogy megjelenik a tanulmányom az októberi számban. Ennek nagyon örülök, még soha nem jelentem meg a Kortársban.

Az előző bejegyzésemben emlegetett haiku-antológiáról készülő recenzióm egyelőre töredékekben van, de érzem, hogy nemsokára tényleg befejezem. A nyáron sajnos elszoktam az írástól, a folyamatos szellemi munkától. Ebbe nehéz lesz újra belejönni. De a Fodor-kötettel egész jól haladok. Néhány verset ki kell cserélni a szerző kérésére, csakhogy ezek nincsenek meg digitálisan, ocr-ezni pedig nem tudok most a gépen, úgyhogy marad a gépelés. Hétvégére már ezt is igyekszem nyomdakész állapotba hozni. Lesz a könyvnek egy kis reklámja, de erről majd később. Majd máskor...

Holnap utazom Debrecenbe, beiratkozni. Hivatalosan is diák leszek. Újra. Élvezni fogom. Még bankszámlát kell nyitnom, illetve lakhatási igazolást kell kérnem a kollégiumból a D típusú vízumhoz. De ezek már egyszerű dolgok. Nem lesz velük gond.

Közben alakulnak a programok is. Októberben utazom Budapestre. Jó lesz megint találkozni az ismerősökkel, a régi és új barátokkal. 

Most megyek, ellenőrzöm, hogy minden papírt beraktam-e a táskámba, utána borotválkozom (tudom, tudom, reggel szokás, de ez a reggel elszaladt valahogy...), és ha marad még energiám, megírok egy fiktív szerelmes levelet, hogyha ennyire kíváncsiak a borítékaimra a vámon, olvassák csak nyugodtan.

Amíg nem leszek, hallgassátok Demes Tamást, hiszen megremeg az ember szíve (éppenséggel arra való!), ha feltűnik valahol egy tehetséges kárpátaljai. És ő tényleg ***** jó!

Nincsenek megjegyzések: