2010. december 13., hétfő

"Szeretek pozitívan hozzáállni mindenhez" (az interjú rövidített változata)

Csordás László, fiatal kárpátaljai irodalmár tavaly jelentkezett először önálló műveivel, ma már két folyóirat munkatársa, kritikáit neves magyarországi irodalmi lapok közlik. Ezúttal vele beszélgettem.

- A közelmúltban diplomáztál kiemelkedő eredménnyel, mikor döntötted el, hogy az irodalommal fogsz foglalkozni?
 
- Viszonylag korán ráébredtem arra, hogy valakiben vagy megvan a literatúra iránti szeretet, vagy nincs meg. Akkor pedig kár erőltetni az olvasást. Úgy emlékszem, már tízéves koromban eldöntöttem, hogy az irodalommal szeretnék foglalkozni, de ez az elhatározás csak a középiskola után kristályosodott ki teljesen. 

- Úgy értesültem, a Debreceni Egyetemen szeretnél doktorálni. 
 
- Valóban. Az idén nem sikerült a felvételi, így most otthon ülök és próbálom kiegészíteni az egyetemi képzés után is meglévő műveltségi hiányosságaimat.

- Az olvasóközönség csak idén ismerhette meg a nevedet és máris két folyóirat szerkesztőbizottságának vagy a tagja. Hogyan kerültél kapcsolatba az Együtt-tel és a Partium-mal? 
 
- Szabó Tibor, az eszenyi Ritmus néptáncegyüttes vezetője által ismertem meg Bakos Kiss Károlyt. Körülbelül félévig tartó levelezés, kisebb viták után kiderült, hogy publikálják két versem az Együtt-ben. A többi már ment a maga útján.

- "A magyar irodalom égtájai - A sokágú síp Tokajban" címmel megrendezett 38. Tokaji Írótáborban hangzott el először az „Egy fiatal nemzedék körvonalai a kárpátaljai magyar irodalomban” című tanulmányod, amit a Magyar Napló októberi száma is leközölt. Úgy értesültem, meglehetősen vegyes volt a fogadtatása.
 
- Azt mondják, a kortárs irodalmat azért lehetetlen összefoglalni, mert nagyon képlékeny. Ha ezt beismerjük, akkor rájövünk: ez hatványozottan igaz a pályakezdő költők, írók műveinek a megítélésénél is. Így nem törekedhettem semmiféle teljességre. Készítettem egy áttekintést (inkább leíró, mintsem előíró megközelítéssel), amelyben kifejtem, milyen folyamatokat vélek felfedezni a mai kárpátaljai magyar irodalom fiatal alkotóinak a törekvéseiben, ill. előadásom végén felvázoltam a hiányokat és az esetleges célkitűzéseket. Aki írt már hasonló dolgozatot, tudja, mennyire lehetetlen a feladat. Egy dolog azonban biztos, a kárpátaljai magyar fiatal alkotók műveiről még nem készült hasonló, összefoglaló jellegű áttekintés. Így a későbbiekben már lesz mire hivatkoznia a tanulmányírónak, akár egyet tud érteni megállapításaimmal, akár nem.

- A tanulmányodból és más írásaidból is kiderül, hogy te hiszel a kárpátaljai magyar irodalom értékteremtő képességében. 
 
- Természetesen hiszek. Ám attól, hogy egy mű Kárpátalján született, még se jobb, se rosszabb nem lesz. Nagyon komoly problémák vannak a kárpátaljai magyar nyelvű kultúrát illetően, de én szeretek pozitívan hozzáállni mindenhez. Ez nem jelenti azt, hogy ne látnám a gondokat.

- Irodalomkritikai tevékenységed mellett magad is írsz, ha jól tudom a budapesti Apokrif nevű folyóiratban jelentek meg az első verseid. 
 
- A kritikák, tanulmányok mellett leginkább verseket, novellákat írok. Első két versemet az Együtt közölte 2009 végén. Az Apokrif című folyóiratban jobbára műfordításokat publikáltam eddig.

- Szerinted kik azok a kárpátaljai magyar írók, akik helyet követelnek maguknak az egyetemes magyar irodalomban is? 
 
- Ez egy rendkívül összetett kérdés. Először azt szükséges tisztázni, mit értünk egyetemes magyar irodalom alatt, majd pedig a kánonképzésről kellene elmélkedni, vitatkozni ahhoz, hogy meg lehessen kockáztatni egy kárpátaljai magyar alkotó elhelyezését a magyar irodalomban. A hely szűkössége miatt ezekre itt nem térhetek ki, de azt hiszem, többek között Vári Fábián László, Balla D. Károly, Berniczky Éva, Nagy Zoltán Mihály, Fodor Géza, Penckófer János bizonyosan „helyet követelhet” az egyetemes magyar irodalomban.

- A megváltozott magyarországi kultúrpolitika miatt veszélybe került az egyetlen kárpátaljai magyar irodalmi folyóirat, az Együtt fennmaradása, de veszélybe került a teljes itthoni magyar könyvkiadás is.  Mi erről a véleményed? 
 
- Ez az átmeneti periódus valóban megviseli az Együtt-et és a kárpátaljai könyvkiadást. De én bízom abban, hogy a kormányváltást követő nehéz időszak hamarosan véget ér, az átalakított támogatási rendszer pedig képes lesz betölteni elméletben már nagyon szépen felvázolt szerepét. Egyelőre azt tudom mondani: várjuk ki a végét.

- Reméljük, hogy így lesz. Köszönöm a beszélgetést!

- Lengyel János -


Megjelent: Árkád Szépirodalmi és Kulturális folyóirat

A hosszabb változat a Kárpátaljai Hírmondó év végi számában jelenik meg.

1 megjegyzés:

Csordás László írta...

Most szóltak, hogy az interjú megjelent a Kárpátinfóban is "Beszélgetés Csordás Lászlóval" címmel, link:

http://karpatinfo.net/hetilap/kultura/2010/12/17/beszelgetes-csordas-laszloval