2010. október 21., csütörtök

Csordás László: Szulamit


(Fiktív planctus Jacopone da Todi: Stabat Mater c. himnuszának dallamára)

Ó Szulamit, hites társam,
Mintha bájad imént láttam
    Volna. Elmentél hirtelen.
Mirhaillat kél utánad,
Bensőm járja át a bánat,
   Merre tűntél? Istenem,

Add, hogy hozzám visszajöjjön!
Nincsen senkim itt e Földön,
   Szenvedek csak nélküle…
Hűvös kések keblem szúrják,
Hogyan járjam éltem útját,
   Ha mindenre bú üle!?

Balzsamízű volt a csókja,
Mint a zerge, formás combja,
    Szőlőgerezd-keblei
Adtak mindig nyugodalmat, -
Fejem rájuk nem hajolhat,
   Helyét többé nem leli…

Űzött vadkan, körbe járok:
Semmi sem ad vigaszságot,
   Bármerre tekint e szív.
Bitang Halál, bárhol találj,
Könnyen adom magam ma már.
   Jöjj, mert egy tört férfi hív.

Megjelent: Együtt 2010/3.

Nincsenek megjegyzések: