2010. október 21., csütörtök

Csordás László: Hajnali szonett


Félbeoltott cigaretta ráncához
hasonlít a homlokod, ha mosolyogsz.
Őszinte, akár a pillanattörés
átbeszélt éj utáni fáradtságban.

Mert itt vagy második kávém tükrében.
Egészen furcsa. Meglehet: valóság.
Egy sms-t várok, hogy tudjam, te is
így érzed. De nem jön. Még korán van.

Biztosan alszol. Lerúgott takaródat
gondolatom visszahelyezi rád.
Közben szeplőidbe feledkezik.

Nem mondom el, hogy hiányzik a hangod,
megértésed, gúnyod, kacagásod.
Érzelgős lenne. Nem az én stílusom.

Megjelent: Együtt 2010/3.

2 megjegyzés:

samsa írta...

Leginkább az első és az utolsó mondat nyerte el a tetszésemet.

Csordás László írta...

Kedves samsa, örülök, hogy olvassa a verseimet.